Párkapcsolataink és az önismeret

Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják – és itt szinte mindegy, hogy párkapcsolati coachingon résztvevőkről, egyéni konzultációról vagy családállításra jelentkezőkről van szó -, hogy klienseim túlnyomó többségének életében a problémát valamilyen párkapcsolati nehézség okozza.

Igaz ez még azokban az esetekben is, mikor nem célzottan ezzel keresnek meg, hanem pl: szorongásos tünetekkel, depresszióval, életvezetési gondokkal, munkahelyi nehézségekkel! Hiszen még a munkahelyi problémáknál is látszik, hogy ha otthon, kapcsolatodban rendben vagy, stabil érzelmi háttérrel rendelkezel, sokkal könnyebben éled meg az ott megjelenő problémákat, illetve váltasz munkahelyet adott esetben.

Mert tetszik, nem tetszik, az ember társaslény! Szükséges számára, hogy kapcsolódjon!

Születésünk pillanatától, sőt már az az előtti időszaktól kezdve sem vagyunk egyedül!

Életünk, fejlődésünk legelső pillanatát édesanyánk pocakjában, a megszületésünk utáni szakaszt pedig szorosan vele, mellette éljük. Mindegy, hogy harmonikus vagy nem ez a kapcsolat, hogy biztonságos vagy, akár ambivalens kötődés alakul ki, mindenképp az elsődleges minta az az, hogy kapcsolódunk, kötődünk! Ez is magyarázza, miért életünk meghatározó szükséglete, hogy kötődjünk valakihez.

Korai kötődési mintáinknak nagyon fontos szerepe van párkapcsolatainkban, hiszen ezek a minták határozzák meg, hogy milyen érzelmekkel reagálunk bizonyos helyzetekre, ezek a minták határozzák meg sérüléseink egy részét!

Többször elmondtam, megírtam már, de hangsúlyozom most is, minden párkapcsolat tanító kapcsolat, mint az összes kapcsolati forma, de ez a legtörékenyebb, a legnagyobb veszteség lehetőségét magában rejtő!

A szülő-gyerek kapcsolatoknál nincs kérdés igazán a kimenetelét tekintve, hiszen 99%-ban nem szakítunk a szüleinkkel vagy a gyermekünkkel, maximum a minősége változik. Tudjuk egyre jobbá, kielégítőbbé varázsolni vagy lehetünk feszült, mérges, távolságtartó viszonyban egymással.

 A barátságoknál nincs az a mélységű kötődés, hogy a teljes veszteség érzését okozhatná, bár remek lehetőségeket ad ez a kapcsolati forma is a fejlődésre, ha figyelünk a reakcióinkra. 

Ám a párkapcsolat magában foglalja az előző kettő alapjait, a mély kötődést, a veszteség lehetőségével. Itt élhetjük meg leginkább a lecserélhetőségtől, pótolhatóságtól való félelmünket.

Épp ezért, igaz az is, hogy a párkapcsolat az a kapcsolati forma, amelyben sebezhetőségünk révén a legnagyobb személyiség fejlődés érhető el, amennyiben valaki tud és mer szembe nézni félelmeivel, és tud és mer változni, változtatni, megismerni önmagát!

Épp ezért, mondj köszönetet minden eddigi kapcsolatodnak, hogy olyan volt amilyen és megmutatta neked magadat!
Hogy tanulhattál általa magadról!

Hiszen ne felejtsük el, ha figyelünk magunkra, reakcióinkra, megismerjük magunk működésének miértjeit, ne adj isten, energiát fektetünk abba, hogy fel is dolgozzuk az így felszínre jövő problémáinkat, akkor a múltból tanulva leszünk érettek a számunkra ideális és boldog párkapcsolatra!

Oszd meg másokkal is ha hasznosnak találtad!

Kedves Látogató, az oldalon sütiket használunk, amit az oldal használatával tudomásul veszel. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás