Miért élsz úgy ahogy?

Megszületünk! Éljük a jó, kevésbé jó vagy egyáltalán nem jó gyerekkorunkat és közben szépen kialakulnak bennünk tudatosan és tudattalanul a mintáink, melyeket elsősorban szüleinktől, másodsorban pedig környezetünktől látunk, tapasztalunk.

Tudat alatt azonosítjuk a SZERETETET azzal, amit a szüleink nyújtottak! Ha elfogadást, támogatást és bizalmat hozunk magunkkal a gyermekkorból, akkor ez lesz számunkra a SZERETET és minden kapcsolatunk alapja!

Ha verést, elutasítást, kontrollt, számonkérést, ridegséget – és folytathatnám a sort a végtelenségig, negatív érzelmeket és cselekvéseket kifejezve – akkor ebben fogjuk megtalálni a „szeretet” magvait és akarva, akaratlanul azokban a kapcsolatainkban fog kialakulni kötődés, amelyek ezeket az érzéseket hívják újra elő belőlünk!

Ilyenkor regresszióba kerülünk! Vissza a gyerekkori énünkhöz, ahhoz a gyermeki énhez, akinek apa és anya jelentette és adta a biztonságtudatot!  Oda, ahol gyermeki kiszolgáltatottsága és érzelmi függősége által biztonságnak véljük azt is, ami felnőtt fejjel nézve nem az! A bennünk élő gyermeki énünk mégis ezekkel az érzésekkel azonosítja a biztonság és a szeretet fogalmát!

Nehéz helyzetek ezek!

Hiszen ezek az érzések táplálják félelmeinket, mégis ezek adják a kötődésünk alapját, ezért sokszor azonosítjuk a szeretettel, szerelemmel!

Gondoljunk bele!

Hányszor fordult elő, hogy racionálisan, észérvekkel –különösen utólag visszagondolva egy, egy helyzetre, kapcsolatra – tudtuk, hogy számunkra nem volt jó, nem volt kielégítő, bántott, fájt, stb.? Mégis ott volt az érzés, hogy meg KELL felelj, benne KELL maradj!

Az érzés, hogy NEM VAGY ELÉG JÓ…..

Az érzés, hogy NEM VAGY ELÉG SZERETHETŐ…..

Az érzés, hogy a másik elvárásainak NEM FELELSZ MEG…..

Az érzés, hogy TE NEM CSINÁLSZ, NEM TUDSZ JÓL dolgokat……

És a FÉLELEM!

A félelem, hogy ELVESZTED! Elveszted azt, aki bánt, aki nem tud úgy szeretni, ahogy neked jó, aki nem tud elfogadni, aki nem akar beszélni sem a kialakult helyzetekről, mert minden úgy jó, ahogy ő jónak véli… neki! Az eszeddel tudod mindezt, mégis ott a veszteségtől való félelem!

Ha ezeket megértjük, tudatosítjuk és oldjuk, akkor tudunk túllépni, meghaladni mai önmagunkat és a múltunkból hozott elakadásainkat!

Ne a másik gondolatait, érzéseit akarjuk megfejteni, remélve, hogy ha belelátunk, akkor megtudjuk változtatni! Csak magán, magában tud dolgozni ő is és csak, ha akar, ha hajlandó szembenézni önmagával! Amíg a másiktól várod a változást, addig nem vállalsz valódi felelősséget Önmagadért!

Ne kívül keresd a megoldásokat!

Minden válsz és megoldás ott van benned!

És még valami, amit nagyon fontosnak vélek!

Ne SZÉGYENLJ segítséget kérni!

Ne gondold, hogy ez GYENGESÉG!

Mindannyiunknak szüksége van rá!  A saját érzelmeid, mintáid korlátai közt körözöl. Külső segítséggel, érzelemi bevobódás nélkül,  jól irányított kérdésekkel lehet új nézőpontokat felfedezni!

Felfedezni a saját válaszaidat a hozott érzéseidre és ezzel megtalálni a továbblépés útját!

Oszd meg másokkal is ha hasznosnak találtad!

Kedves Látogató, az oldalon sütiket használunk, amit az oldal használatával tudomásul veszel. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás