Mónit egyfajta reneszánsz embernek látom, akiben az életörömre való
törekvés hódít. Hiteles és pártatlan valóságábrázolást nyújt úgy, hogy
közben igyekszik képessé tenni ennek a valóságnak a befogadására,
elfogadására. Segítségével újra fölfedezhetjük magunk, tehetségünket és
képességeinket.
Segít élni, “és ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.”