Visszatérő kérdésként merül fel, hogy miért is jönne el valaki családállításra képviselőnek, mondjuk a vasárnap délutánját beáldozva és még fizetve is érte, mikor nem róla szól, nem az ő problémája a téma az állításban.
Bizonyos fokig érthető is ez a kérdés, hiszen ritkán és keveset beszélünk erről, prioritásban szinte mindig az állításokról, az állítást kérőkről esik szó, a képviselőkről nem vagy csak alig. Pedig a képviseletben megélt, megtapasztalt érzések, kapcsolódások vitathatatlan hozzáadott értéket jelenthetnek a saját életedhez!
Csak gondolj bele!
Tekintsünk most el az energetikai résztől és vizsgáljuk „csupán” a tudatosítás aspektusából az állításokat a képviselők szempontjából;
- a saját témádon dolgozva, érzelmileg érintve vagy, a hangsúly magadon van. Képviselőként érzelmi érintettség nélkül lépsz bele a szerepbe /különösen a fedett állításokon/ és tisztán érzed az általad képviselt személy érzéseit, reakcióit, lelkét
- képviselőként minden állításban olyan helyzetekbe, érzésekbe kerülsz a különböző szerepeken keresztül, amit saját témád kapcsán gyakorlatilag csak külső szemlélőként nézel végig, amelyekben beleérezhetsz olyan érzelmekbe, tudatállapotokba, amikről nincs semmi saját élményed
- képviselőként megtapasztalhatod a különböző minőségeket egy-egy szerep kapcsán /pl.: anyaként mekkora különbségek vannak a szeretet kifejezési módokban, a megvédési stratégiákban, hogy az otthonról hozott mintáik mennyiben és miben befolyásolják ezeknek a kifejeződéseit/
- ezekben a szerepekben érzed, érted meg, hogy egy személy viselkedése nem a másik ellen szól, hanem magáról az adott személyről. Az ő fájdalmairól, az ő félelmeiről.
Tanulságosak ezek a helyzetek! Minél több állításon veszel részt képviselőként, annál nagyobb a rálátásod, ezáltal a megértésed a szűkebb környezeted /szüleid, gyerekeid, párod/ és úgy általában az emberek felé.
Egyre inkább elmosódik a jó és rossz között meghúzódó szigorú határvonal és egyre inkább „csak” a nyitott, ítélet mentes kíváncsisággal való odafordulás marad.
Még mindig kérdés, hogy van-e értelme?! 🙂